A hely kiváló, ráadásul hajlandóak voltak olyan ételt is megcsinálni, ami az étlapon nem szerepel, mert normális ember ilyet összedob magának otthon. Elsőre ugyan éreztem némi ellenállást, de szerencsére a fiatalember (akivel a napomat töltöttem és aki szerint én az MNK élő szobra vagyok* (...) és akit nem hatott meg a "felhajtott gallér szerintem homoszexuális jelleget kölcsönöz neked" okfejtésem) stílusa kifejezetten bejött a pincérnek és így ehettem tojásos nokedlit kovászos uborkával. Ha már reggel hatkor arra vágytam, útban a strandra, ahol szigorúan trikó-sort kombinációban voltam és ahol fent említett fiatalemberrel remek szociográfiákat készítettünk egy-egy nyugágyban fetrengve (és engem ezért fizetnek. nem a fetrengésért, hanem a strandolásért).
* erre vonatkozóan el kell olvasnom vassvirág iránymutatását, nyilván ő sose került ilyen helyzetbe, de biztosan van valami a tarsolyában arra vonatkozóan, hogy hogyan bizonyítsuk be az ellenkezőjét, vagy hogyan váljunk tényleg azzá, megfelelve az elvárásoknak.
