"Nekem az igazi feszültségek minden látszat ellenére nem a nőkhöz, hanem a szüleimhez kötődnek. (...) Sokáig tartott, amíg megértettem: akkor lehetek tisztában önmagammal, ha elfogadom őket. Mindenestül, életükkel, halálukkal, erényeikkel, bűneikkel együtt. Az életem rajtuk keresztül érkezett hozzám. Ha nem fogadom el őket, ha nem tudok megbocsátani nekik, akkor félelmeimben, tetteimben én cipelem tovább gyarlóságaik, baklövéseik, bűneik terhét.
Ha megbocsátok, megbékélek velük, megbékélek önmagammal, és elfogadom az életet olyannak, amilyen. A bölcsesség nem az enyém, csak megtapasztaltam igazát.
Megbékélni halottainkkal, elfogadva őket olyannak, amilyenek voltak, és így is szeretni őket - az út, hogy ők is békét adjanak nekünk. El kell engedjük őket, hogy a saját életünket élhessük. El kell fogadnunk őket, mert ők is a teljességünk részei."
Ugron Zsolna-Meskó Zsolt: Szerelemféltők
