Mrs Bean a Paris.
Ugye van az a remek tulajdonságom, hogy bármikor el tudom magam veszteni, sima talajon elesem, spontán orrvérzést produkálok, kivasalom a kezem stb.. Azért remek, mert általában mindenkit szórakoztat és/vagy kiakaszt.
Magamhoz képest a párizsi móka egész szolidra sikerült:
1. a reptéren le kellett vennem a csizmámat, majd a szalag leállása miatt úgy 5 percet álldogáltam zokniban, bizniszmaca cuccban
2. majdnem lekéstem a gépet, de erre mondjuk nem csak a saját bénaságom a magyarázat
3. szájbavágtam magam a bőrönddel
4. csak én tapsoltam a landolásnál (na jó, ez nem igaz. Mármint én sem tapsoltam)
5. hazafelé a landolásnál az „ebbe szuszogjon, ha csökkenne a légnyomás”-os izé kinyílt. De csak az enyém.
A mókának nem sok értelme volt, Párizs még mindig eszméletlenül jó hely.
