Ma elvileg az utódomat interjúztattam. De mivel az utódom az ügyvezető csókosa (így nem foglalkozunk azzal, hogy munkajoghoz nem ért és adminisztrálni nem szeret), az a fura helyzet állt elő, hogy ő interjúztatott engem 1 órán keresztül. Azért egy kicsit megingott, amikor közöltem, hogy én nem mondtam fel és mellesleg még az elkövetkező két hétben be kell vennem Párizst, hogy a csigazabálók is rá(m)bólintsanak.
Egyébként tényleg udvarias és kedves voltam, leszámítva talán még azt a megjegyzésemet, hogy "mostanában nem szoktam interjúztatni, mert a főnök szaktudásra és tapasztalatra való tekintet nélkül hozza az embereit".
És még csak tíz óra van :)))
