én jó szomszéd vagyok.
A lépcsőházban és az utcán köszönök a szomszédaimnak (ha megismerem őket), és nem fúrok hétvégente (nincs fúróm), a mosógépem szuperhalk; ritkán fullad a színház utáni csacsogás egy üveg pezsgő/crema catalana eltüntetésével járó vihogással; a magam módján udvarias vagyok a házban lakó fiatalemberrel, aki mindig beszélgetést próbál kezdeményezni a maga módján ("edzeni voltál?" - kérdezi. Ramequin (edzőcipő, kulacs, edzőruha, edzőtáska - tehát egy megtestesült hervis katalógus) arcán átfut egy pillanatra a "te vagy az új doszpotpéter" kérdés, de aztán csak annyit hümmög, hogy igen*); nem borzolom a kedélyeket azzal, hogy "férfiak" gyakran váltsák egymást (bár mocsokkékszem kiverte a biztosítékot azzal, hogy "egy órán át a motorján ülve várt önre!") és már a kocsi gyakori cseréjét is megszokták.
Úgyhogy megengedhetem magamnak, hogy hangosan zenét hallgassak. Ma reggel (és tegnap és tegnapelőtt és azelőtt) pl. ezt, 14* egymás után:
*note to anyukám: nem, nem néz ki jól
