Hétfő óta csokin élek, mert azóta önhatalmúlag nem szedem a gyógyszereimet (elgurultak), viszont napi nettó 11 órát dolgozom, a maradék időben mosószer nélkül mosok (de ez csak a centrifugálásnál jut eszembe), agyalok a fiatalemberrel való kapcsolatomon (és aztán száműzöm**) vagy tinifiúk vádliját próbálom fotózni. Sok ez így együtt és ehhez csoki kell*.
update:
*vagy sírás.
**hogy aztán hiányozzon
