"Bocsánatot kértem. És...?! Jóvátehettem ezzel valamit? Változtathatok a tényen, hogy egy embert, aki a légynek se vétett, kiebrudaltam az életemből, voltaképpen az ő saját életéből is, ... hogy az arcába vágtam, ő nem olyan vonzó férfi, akit egy nő szenvedéllyel tudna szeretni...hogy asszisztálni kényszerítettem a Márió-szerelemhez, hogy hitegettem, várjon, elmúlik, csak legyen még egy gyerekünk...hogy aztán úgy váltunk el, "közös megegyezéssel", hogy ő lett az alperes...aki elhanyagolja a családot...És még arra is volt pofám, hogy odarendeljem a válás után a lakásba, az új karnist fölszerelni...miközben Márió alulról vezényelt, Ábelkém, egy kicsit feljebb, most egy kicsit balra...Csodálom, hogy nem verte szét a karnissal a fejünket. Micsoda tapintatlanság, micsoda lelketlenség!...Valami ösztökél, hogy szembenézzek...ki is voltam...miyen is voltam...mit is műveltem...és nemcsak vele."
(Jókai Anna: Ne féljetek)
