"Nem volt boldog ember. A lelke mélyén nagyon bizonytalan volt. Azt hitte, nem szeretik. Ez volt a fixa ideája. Azt hitte, a világon senki emberfia nem szereti. Senki, Pistán kívül.
Ez meglep. Soha nem jutott eszembe. Megpróbálom összevetni azt, amit Erzsi mondott, azzal a képpel, amit én alkottam a nagyanyámról. A szép orvosfeleség, a sikeres anya, az elegáns háziasszony, a szórakoztató, szellemes társalgó, az érdekes, eszes, temperamantumos olykor arrogáns aasszony, valójában mélységesen bizonytalan lett volna? Szeretethiányos és magányos?
Hogy is mondják angolul: it does ring a bell.
A legmélyebb érzés, amit ismerek, az az érzés, hogy nem tartozom sehová. Ezzel nőttem fel. Nem jó érzés, és nem is tudom, voltaképpen miből ered. Amióta az eszemet tudom, úgy érzem, zavarok. Mintha boldogabbak lennének nélkülem és ez nemcsak a családomra vonatkozik, hanem a barátaimra is, és általánban mindenkire, mindig. Úgy érzem nem illek igazán a képbe. Mintha mindenki kerek lenne, én meg szögletes vagy fordítva. Senki nem szeret, nem is szerethet, ez a legmélyebb meggyőződés bennem, és egyúttal a legnagyobb félelem, és ha egészen mélyre hatolok, ahhoz az érzéshez jutok, ami ismerősebb minden más érzésnél: teljesen egyedül vagyok"
Johanna Adorján: Exklúzív szerelem
