Minden előzetes szándékom ellenére tegnap mégis elmentem az alvásvizsgálatra, úgyhogy most már papírom van arról, hogy alvási légzéskimaradásom van.
Mivel nem sikerült elsőként érkeznem (de utolsóként igen), 11-kor került rám a sor, addig viszont a Pathológia 1-2 és az "Agyvelő boncolása" című bestsellerekkel próbálhattam meg ébren maradni. Röpke fél óra alatt rámszerelték a 22 kütyüt (4 a fejre, 9 az arcra, egy az ujjra, 2-2 a lábra, egy ekg, egy haspánt egy mellkapánt, egy a nyakra) és már aludhattam is. Persze nem sikerült, inkább vmi félálomban voltam, melegem is volt (ez pedig velem ritkán fordul elő), úgyhogy a fél hatos ébresztés megváltás volt. Egy félórás SZOT-üdülős feeling után (pizsamában vagy alsógatyában flangáló nők/férfiak, közös helyiségek, kedélyes "jó reggelt" felkiáltások és cinkos összekacsintások) inkább hazajöttem, hogy levakarjam magamról a ragasztó maradványait.
Az orvos szerint az átlagosan 11 másodperces légzéskimaradásnak nem szervi oka van, ő (a pszichológussal ellentétben) pszichés okokra gyanakszik. Úgyhogy tanuljak meg relaxálni, ne stresszeljek, az ágyban csak aludjak vagy szeretkezzek és délután ne bóbiskoljak (pedig de). Úgyhogy most szigorúan jól érzem magam és várom, hogy vérfarkassá változzak egy teliholdas éjszakán.
