"Public" (ígérem, hogy a paliszander szót nem fogom használni a bejegyzésben ;)) konditerembe járni felér egy szociológiai esettanulmánnyal (mondjuk házidoga témának jó lehet)....mert a konditeremben minden "állatfaj" megfordul:
- a haverok: akik a saját súlyuk háromszorosát akarják felemelni és közben azt vitatják meg, hogy melyik csaj kellene nekik....a konditeremből
- a "tornázom, mert ez trendi" lánykák:
- A verzió: párosban ugyanolyan felszerelésben, párhuzamosan és ugyanazt nyomják. Még akkor is, ha úgy néznek ki, mint Stan és Pan.
- B verzió: ha egyedül van, akkor kifogástalan sminkben, lógós fülbevalóval és rágózva tornázik. Két térdhajlítás után fél órát lazít.
- "Lazsálós": aki a gép két perc rendeltetésszerű használata után negyed órát ücsörög (nem lazít, hanem mélázik).
- a "tornázós": aki keményen végigedzi az adagját. Aki nagy lelkesedésében lepakolja a fekvenyomó pad rúdjáról a súlyokat, miközben azt más használja (na jó, ez lehet, hogy csak rám jellemző :)). Aki a "tornázom mert ez a trendi" lánykák "nekem kell ez a gép" megjegyzésére két emelés közben megereszt egy pillantást, amivel egyértelművé válik, hogy ez itt nem nyerő (na jó, ez tuti, hogy csak rám jellemző :))
Viszont edzeni jó, és ha egyszer véletlenül elvégezném a pszichológia vagy egyéb okos szakot (csakis egyetemen... :)), akkor tutira kutatnám, hogy több boldogtalan/nem szerelmes ember jár-e konditeremben, mint boldog/szerelmes. Mert szerintem igen (endorfin meg ilyenek). Persze vannak kivételek. Én. Ha-ha.
